Verseghy Ferenc: 102. A' Tél.
102. A' Tél.
Nézd a' hegyeknek puszta girinczeinn
mint fénylik a' hó! Görnyed az ősz liget
Enyhítsd szobádnak gömbörödött egét,
bőven tüzellvén, 's régi hegyallyait
Az ő kezében hempelyeg a' világ!
Eggy csattanással szétveri fellegit
Bús lessze vagy víg holnapi hajnalod?
azonn ne aggódgy. Vedd nyereség gyanánt
Áldozz naponkint, hogyha kitelhetik,
a' bölcs örömnek. Most simogassa le
Most vonny le játékzálogot álnokúl
meghorgasított ujjairúl setét
Most járj koronkint víg remegéseinn
a' szós koboznak nemzeti tánczokot,
mint fénylik a' hó! Görnyed az ősz liget
| a' súly alatt, 's a' röst folyónak |
| zajjai partyaihoz hegednek. |
bőven tüzellvén, 's régi hegyallyait
| gyakrabban öntess serlegedbe. |
| Hadd köz Atyánkra egyéb ügyünköt. |
Eggy csattanással szétveri fellegit
| a' vésznek, és a' gyenge hárslomb |
| sok remegése utánn lenyugszik. |
azonn ne aggódgy. Vedd nyereség gyanánt
| a' sors' kezébűl a' mait, 's még |
| messze vagy életed' alkonyátúl. |
a' bölcs örömnek. Most simogassa le
| nyájas barátod homlokodrúl |
| hornyait a' szomorú magánynak. |
meghorgasított ujjairúl setét
| suttonba elbújtt Klórisodnak, |
| kit nevetése korán elárúl. |
a' szós koboznak nemzeti tánczokot,
| friss pörgetéssel megtepesztvén |
| a' veled ölbekapó menyecskét. |
(1806.)
