Verseghy Ferenc: 104. A' Músák.
104. A' Músák.
Ne hidgy, Barátom! ah ne hidgy a' kérkedő
gyermekcsecsék, a' mikkel édesítenek;
a' mikkel értek végbe vitt nagy érdemű
közűllök a' Természet édelgése szült,
's a' bölcs örömnek nyájas érzeményivel
kőszíveinkben; gazdag asztalok körűl
gyanúba hozták állhatatlan szíveket
minden bizonnyal más világra is viszik
homlokkal a' mélyebb tudósságnak kies
vagy háborúkot gyújtogattak, a' helyett
nemünkre; végre meglapúlván vérszemes
's agyarkodó zsembeskedéssel terhelik
szűzeknek engesztelhetetlen mérgeket
mellyekben egymást majd halálig hurczolák,
aczél okokkal tudta buzgó szíveket
a' puszta szitkoknál megállapodgyanak.
csordát, Barátom! Szántogass inkább kövér
apolly zsibongó méz-szedőköt, nyesdegély
vígasztalást kíván koronkint bús fejed,
forró szerelme felderítse szívedet,
bűbájolásit fűszerezd meg nyájasan
| Músa-seregnek! - Üres |
| álomtünések, hasztalan |
| mostoha sors, nyavalyák, |
| keservek, éhség, üldözés, |
| tetteidet fizetik |
| e' vén leányok. - A' kiket |
| hogy keserű poharát |
| sorsunknak édesítenék, |
| emberi kellemetet |
| ébresztenének duzmadó |
| a' maradék levekért |
| sokat kokétkodván, erős |
| bölcs szeretőik előtt, |
| és hervadó pártájokot |
| őszbe vegyűltt fejekenn. |
| A' többiek, kik ránczba vontt |
| ernye alatt zomokabb |
| jutalmakért henyéltenek, |
| hogy sükeres tudományt |
| terjesszenek világtalan |
| gondviselőik alatt |
| erszénnyek, egymást üldözik, |
| kéjtelen életeket. |
| Látták nem egyszer e' szelíd |
| borzadozó szemeim; |
| látták dühös csatáikat, |
| durva szidalmak alatt, |
| tisztes hajoknál fogva. Csak |
| fegyveres őrserege |
| a' rendnek arra birni, hogy |
| Messze kerűld, ha szeretsz |
| békével élni, e' tudós |
| földeket, olts szapora |
| fákat, nevelly dúzs nyájakot, |
| háladatos venyegét; |
| 's ha házi gondgyaid között |
| nézz ki leányi közűl |
| Hazánknak eggy szépet, kinek |
| 's asszonyi díszeinek |
| harmat gyanánt frissítgető |
| eggy igazán szerető |
| barátnak édelgésivel. |
(1806.)
