Verseghy Ferenc: 114. A' Középszerűség.
114. A' Középszerűség.
Boldogabb lészel, ha sem a' magosra
szüntelen' nem törsz, sem az ál sekélyenn
nem maradsz, féltvén dagadó haboktúl
Mentt az agg bútúl az arany középszer,
melly irígylendő palotákra nem vágy,
sem magát fösvény födelű szugolyban
Többször ingattyák szelek a' magos fát;
a' kevély tornyok nehezebbet esnek,
's a' sebes mennykő szeret a' negédes
Jót remélly a' Bölcs beborúltt ügyében,
's vészeket sajdít, mikor a' szerencse
rá nevet. Jönnek teleink üdőnkint
Hogyha most szenvedsz, ezutánn nem úgy lessz.
Nem dörög mindég az Egek' haragja,
's a' setét szélvészt ragyogó derűlés
Légy erős szívű, mikor elborítnak
a' bal inségek, 's vonogasd fel önnkint
a' vitorlákot, ha kegyes szelekkel
szüntelen' nem törsz, sem az ál sekélyenn
nem maradsz, féltvén dagadó haboktúl
| gyenge hajódot. |
melly irígylendő palotákra nem vágy,
sem magát fösvény födelű szugolyban
| fel nem emészti. |
a' kevély tornyok nehezebbet esnek,
's a' sebes mennykő szeret a' negédes
| bérczre lecsapni. |
's vészeket sajdít, mikor a' szerencse
rá nevet. Jönnek teleink üdőnkint
| 's megmeg enyésznek. |
Nem dörög mindég az Egek' haragja,
's a' setét szélvészt ragyogó derűlés
| szokta követni. |
a' bal inségek, 's vonogasd fel önnkint
a' vitorlákot, ha kegyes szelekkel
| nagyra dagadnak. |
(1806.)
