Verseghy Ferenc: 131. Czidli.
131. Czidli.
Dámon, hát csak elfelejted,
Száraz szemmel sírba ejted
Hányszor kérted térgyeidrűl,
Hányszor mondtad ösztönidrűl,
| férjfi esküvésidet? |
| pártod által Czidlidet? |
| hogy rabomnak tartsalak! |
| hogy csak értem lángzanak? |
Két nap múlva, hogy kezemre
elcsökkentek zártt szívemre
's megsajdítván ablakombúl
elszaladtál udvarombúl,
| fellobbantak vággyaid, |
| tűzzel kezdett ostromid; |
| szép Rozílis' termetét, |
| kóldúlgatni gyöngykezét. |
Jaj! mit kezdgyen árva szívem?
Harmad napja, nem vagy hívem,
Térj meg vissza hűltt ölembe!
Ah! de az'tán bús mellyembe
| Illy kegyest hol lelhetek? |
| már is, nézd, mint söppedek. |
| még ma estig várhatok. |
| eggy hegyes tőrt - álmodok. |
(1806.)
