Verseghy Ferenc: 139. Julishoz.
139. Julishoz.
Nézd Julisom! melly vágyakodó bongással ügyekszik
Lejtegető lebegések utánn ajakára repűlnek
bátran ereszkedvén álnok síkjára; 's megázván
egymást. Már ez esik, társátúl visszanyomatván,
Játszani gondolnád őköt, szerelemre hevűlni
mellyike éllyen meg, bátor révpartra kimászván
Illyenek ám Julisom! kik csak nyereségnek okáért
egymás' kincseihez férvén, a' mocskos irígység
balsamokot mérték nélkűl, kiki mostoha szemmel
élő társa ürit, 's ha talán köz örömre fakadni,
érzeni némellykor, még csüggedezéssek alatt is
kincsmaradéki utánn pihegő társának ölébűl,
| a' Mádi bornak két darázs |
| mennyei balsamihoz! |
| a' mézpohárnak, szürcsölik |
| a' veszedelmes aranyt, |
| elvégre zsembes szárnyaik, |
| átölelik tüzesen |
| a' híg halálnak, már amaz, |
| illatos enyve közé. |
| a' lépes áldomás utánn. |
| Ők pedig azt ügyelik, |
| társának ázott vállainn, |
| 's mellyike bukjon alá? |
| kötnek szerelmes frígyeket! |
| Egybekelések utánn |
| megtántoríttya szíveket. |
| Szürcsölik a' gyönyörű |
| nézvén az édes kelyheket, |
| mellyeket ínnye szerínt |
| 's egymás' ölében látszanak |
| mennyei szívlebegést |
| mind azt arányzák gondgyaik, |
| mellyik eredgyen előbb, |
| mélly gyásszal átvontt hintajánn, |
| érdemes Őseihez? |
(1806.)
