Verseghy Ferenc: 154. Örzsikéhez.
ha tán Marisnak termetét dicsérem? |
ha jó leánynak hirdetem Juliskát? |
szebb termetűnek, mint te vagy, sem ennek |
nem vallom érdemesbnek a' tiédnél. |
csak órraiknak csúccsait se merjék |
Hol látsz teremni olly kevély ibolykát, |
a' rósaszálnak véllye meghaladni? |
melly győzhetetlen bíborát ki merje |
színével? Ámde a' ki eltagadná |
a' szegfüvekkel mérkező ibolynak, |
nem érezné a' líliomfejérnek, |
Súgári a' kristálynak alkonyodni |
gyémántka mellé tétetik, 's elájúl |
ha öszvetartom bájoló szemeddel. |
e' szép köveknek fénnyeit homálynak |
hízelkedését nem de szemtelennek |
olly hűtelen szerelmet érdemidhez, |
hintvén elődbe, vakmerő dagályra |
Vagy tán, ha édes balsamok repűlnek |
a' fáknak új virágirúl előmbe, |
mivel szelídebb illatot lehelnek |
Juliska jó, Mariska szép; de nékem |
sem jobb leányt, sem szebbet Örzsikémnél. |
ezerszer annyi dísz között irígyled, |
szint' olly fonákúl nyughatatlanítod, |
átallya bölcs örömmel eddegélni, |
izzadva szerzett rozskenyérhez ülhet? |