Verseghy Ferenc: 161. Krisztinka.
161. Krisztinka.
Haj! melly boldogok
hű karjában a' napok
Eggy kéj életem,
móta hűmnek ösmerem
Égnek a' nép, melly repűl,
's víznek úgy hal nem örűl,
hű karjában a' napok
| érzékeny mátkának! |
móta hűmnek ösmerem
| szívét Krisztinkának. |
's víznek úgy hal nem örűl,
| mint én e' lyánkának. |
Minden felderűl,
ammint reggel ránk hevűl
Gyorsban forr a' vér,
's köz dallyának égig ér
Így buzdíttya kedvemet,
bájolgatván szívemet,
ammint reggel ránk hevűl
| a' nap' villogása. |
's köz dallyának égig ér
| vídám harsogása. |
bájolgatván szívemet,
| hűmnek mosolygása. |
Nézd a' fülmilét,
melly hallván a' csermelyét,
Zengi bájjait,
's lejtegetvén tagjait,
Így ébrednek dallyaim,
elszélledvén gondgyaim,
melly hallván a' csermelyét,
| felbuzdúl dallyára. |
's lejtegetvén tagjait,
| fűl a' víz' hangjára. |
elszélledvén gondgyaim,
| Krisztinkám' szavára. |
(1806.)
