Verseghy Ferenc: 17. A' Hivség.
17. A' Hivség.
Itt üldögéltünk sokszor
zokogtunk számtalanszor
O! mint nedvültek szemei
méjjére estek könyei
| Dafne kegyesemmel, |
| az esti szellővel. |
| a' belső örömtől, |
| forván szerelmétől. |
Előtte le-borulván,
ezerszer ápolgatván
hogy se kép, se kints, se sziv,
leszsz szivem örökké hiv
| midőn el bútsúztam, |
| végre azt mondottam, |
| még élek, meg nem győz, |
| tsak az ő szivéhöz. |
O! Thirzis! e' szent helyre
a' mindent látó Égre
hogy se kép, se kints, se sziv
leszsz szivem viszontag hiv
| ugy mond ő, esküszöm, |
| s' Amorra esküszöm, |
| még élek, meg nem győz, |
| tsak a' te szivedhöz. |
(A 80-as évek végéről.)
