Verseghy Ferenc: 189. Ének szent István király' jobbjáról.
189. Ének szent István király' jobbjáról.
Oh szent jobb kéz! földünk' fénye,
nemzetünknek szent reménye,
légy Budáról országunknak
Mózes' karja mindnyájunknak.
A' pogányok vakságából
a' vadságnak rút sorsából
hogy tanítsák a' gyarlókat
gyámolítsák a' habzókat
A' ki félvén a' hívságtól
búcsút vett az ál világtól,
Akkor is, ha tán Rómába
vagy Jézusnak szent honába
Hány özvegynek gyámolója
hány árvának pártfogója
A' betegnek, éhezőnek
mindenféle szenvedőnek
Végre, hogy köz boldogságunk
fenn maradjon bátorságunk,
Néki adtad koronánkat,
ő rá bíztad új hazánkat,
Illy felséges tetteidnek,
illy tündöklő érdemidnek
Bére az, hogy több csudával
mint dücsődnek zálogával,
Várad, Szent-Jobb szól ezekről,
szól Ragúza több lelkekről,
Hogy Mohácsnál megrontattunk,
Tőled is, óh! megfosztattunk
Ámde háza Ausztriának
megtérítvén a' hazának
Áldd meg Isten! jóvoltáért
és Te szent kéz, a' hazáért
És ha tán köz-ellenségünk
rajtunk üt, vagy más inségünk,
Intsd meg szívét a' magyarnak
kit balságok megzavarnak
Köss közöttük egyességet,
tartsd fel a' köz békességet,
Emlékeztesd itt léteddel
's visszatérő ünnepeddel,
'S a' ki végén életének
búcsut mond elhült testének,
Légy Budáról országunknak
Mózes' karja mindnyájunknak,
nemzetünknek szent reménye,
| kútforrása létünknek |
| hű dajkája hitünknek; |
Mózes' karja mindnyájunknak.
| Oh szent kéz! óvd földünket, |
| minden rossztól népünket! |
a' vadságnak rút sorsából
| a' magyarnak hajnala |
| ah! te voltál angyala, |
gyámolítsák a' habzókat
| te rendeltél véneket, |
| te egyházi rendeket. |
búcsút vett az ál világtól,
| annak bátor szent fokot |
| te szerzettél klastromot. |
vagy Jézusnak szent honába
| jámborságból vándorolt, |
| a' magyarra gondod volt. |
hány árvának pártfogója
| volt hazánkban irgalmad, |
| szünhetetlen szorgalmad! |
mindenféle szenvedőnek
| te nyujtottál orvoslást |
| köntöst, ételt, ápolást. |
fenn maradjon bátorságunk,
| Isten' annya pártfogónk |
| általad lett gyámolónk. |
ő rá bíztad új hazánkat,
| hogy földünknek népeit |
| óvja úgy, mint híveit. |
illy tündöklő érdemidnek
| bére az, hogy Tégedet |
| rothadás nem sérthetett. |
mint dücsődnek zálogával,
| mellyért áldja nemzetünk, |
| fényesnek tett Istenünk. |
szól Ragúza több lelkekről,
| kikkel érted az Egek |
| sok jeles jót tettenek. |
Tőled is, óh! megfosztattunk
| nyűgben sírtak népeink, |
| árván nyögtek szíveink. |
megtérítvén a' hazának
| mind az eltünt díszeket, |
| visszaszerzett Tégedet. |
és Te szent kéz, a' hazáért
| légy e háznak csillaga, |
| légy hűségünk' záloga. |
rajtunk üt, vagy más inségünk,
| oh terjedgy ki Te reánk, |
| hogy megszánnyon köz Atyánk. |
kit balságok megzavarnak
| tűrje mennyért séreit |
| 's várja értök béreit! |
tartsd fel a' köz békességet,
| hogy mint egy test éllyenek |
| 's mindig eggyet értsenek. |
's visszatérő ünnepeddel,
| hogy egy tőnek ágai |
| egy egésznek tagjai. |
búcsut mond elhült testének,
| vidd az Isten' színéhez |
| hogy feljusson béréhez! |
Mózes' karja mindnyájunknak,
| oh szent kéz! óvd földünket |
| minden rossztól népünket! |
(1821-1822.)
