Verseghy Ferenc: 29. Thizbe Piramushoz.
29. Thizbe Piramushoz.
1.
Ah szivemnek első tárgya!
Pirame! el hagyod
Mit fogyasztod gyilkos kézzel
Kegyetlen! illy hamar
Jaj! melly gyászos lett szerelmünk
első lángod lett halálod,
Ah szivemnek első tárgya!
| mit tékozlod véredet! |
| árvaságra hivedet? |
| most virágzó éltedet: |
| végzed el hívségedet? |
| melly siralmas szövetségünk: |
| oda minden örömünk. |
2.
Ah édesbek voltak hajdan
mint * halál tőre közt
kedvessebbek fogoly szivből
mint reám hasztalan
Itt az erdő koporsónknak
a szederfa Cziprus fája
Ah édesbek voltak hajdan
| falra tüzött tsókjaid, |
| vállomra szőtt karjaid: |
| titkon küldött nyilaid, |
| most ki derült ajjakid: |
| helye lett, s nem nyoszolánknak, |
| lett siralmas halmunknak. |
Az eredetiben: mind.
3.
Zenghettek már szerentsétlen
Piramus haldoklik,
Indulhattok könyveimnek
ajjaki hervadnak
Ah hogy éljek? élet nélkül,
Egy nap, egy hely, egy fegyverrel
Zenghettek már szerentsétlen
| szivemnek bőv jajjai, |
| hidegednek tagjai: |
| keserves ár vizei: |
| rejtekeznek szemei. |
| hogy legyek hív? hivem nélkül. |
| foszszon meg életünktől. |
(A 80-as évek végéről.)
