Verseghy Ferenc: 4. A' Magyar Henriásról.
4. A' Magyar Henriásról.
Ha Magyar Henriást vészek a' kezembe,
Néha mint a zápor, könyveim zúgással
néha, ha Burbonnak dolgait gondolom,
E' jeles könyv bátor ki essék kezemből,
Bőlts Isten! illy Burbont támaszsz a' Hazának,
bár álna az illy szív' boltya kösziklából,
Bőlts természet! szűlj illy okos Voltéreket,
bőltsesség' Istene, óh te bőlts Minerva!
A' Hélikon hegye nállunk-is zőldűljön,
Ennek a' tövében forrás-is fakadjon,
Épűljön edgy oszlop a' hegy óldalára
Pétzelit már készen várja a' laurussa;
Pétzeli ád nyelvet a' Magyar-nimfáknak,
| edgy titkos tűz' lángja lobog a' szívembe. |
| folynak, 's az ortzámon tsatáznak edgymással: |
| edgy bölts kéz' munkáit ő-benne fontolom. |
| de illy sohalytások folynak a' szívemből: |
| ki nem iszsza vérét * saját Jobbágyának: |
| soha ne készűlne koporsója fából! |
| bár eretnek lész-is, tsak illy eszűeket; |
| légy olly kegyes Atyánk, mint vólt Tráján, Nerva. |
| az igaz bőltsesség a' tetején űljön. |
| Magyar Músáinkra bőven ki-áradjon! |
| illy emlékezetes betűk óltalmára: |
| mert a' Magyar-égen repdes a' virtussa. |
| ő lelkesit, gerjeszt tüzet a' Músáknak. |
Tzélozok IX-dik Károlyra Frantziai Kir.
(1787.)
