Verseghy Ferenc: 45. A' magyar Kisasszonyokhoz.
45. A' magyar Kisasszonyokhoz.
Még kis koromban elkezdettem
tsudálni a' Leányi Nemnek
Nagy ihletéssel énekeltem
hárfámon Tzipris' gyermekének
tsudálni a' Leányi Nemnek
| hatalmas ékességeit. |
hárfámon Tzipris' gyermekének
| érzékeny édességeit. |
Irígy haraggal öszve törte
a' tisztaságnak Istensége,
's Klióval és Urániával,
két rántzos homlokú leánnyal,
a' tisztaságnak Istensége,
| Diána, kedves lantomat; |
két rántzos homlokú leánnyal,
| kibéreltette tollamat. |
Tsak próbaképp', nagy szorgalommal,
megírtam én az Emberségnek
és, mint a' megdühödt darázsok,
rám estek, a' kik most is hintik
megírtam én az Emberségnek
| legrégibb kábaságaít; |
rám estek, a' kik most is hintik
| az észnek tébolygásait. |
Urániával felrepültem
a' fellegekbe, 's lefestettem
De, áh! elmémet megtepesztvén
e' meglett Músa, nem dajkálta
a' fellegekbe, 's lefestettem
| a' Tsillagoknak rendgyeit. |
e' meglett Músa, nem dajkálta
| szívemnek érzeménnyeit. |
Kliónak háladatlansága,
's Urániának száraz ínnye
elmentem tellyes holdvilágnál
komor homlokkal a' ligetbe.
's Urániának száraz ínnye
| felbosszontotta szívemet; |
komor homlokkal a' ligetbe.
| keresni régi kedvemet. |
«Oh! tiszta Szűz! mit vétett néked?
mit vétett nyájas éneklésem,
Adgy engem' vissza Ératónak,
ki hajdan édes háladással
mit vétett nyájas éneklésem,
| hogy öszve törted lantomat? |
ki hajdan édes háladással
| fogadta fáradságomat.» |
Így zúgolódtam önn magamban,
's véletlen megrezzenni láttam
Endimionnak oldalától
felugrott hirtelen Diána,
's véletlen megrezzenni láttam
| egy zöld bokornak ágait: |
felugrott hirtelen Diána,
| és öszve szedte nyílait. |
«'S te, a' kit ártatlan szerelmim
olly nagy haragra gerjesztettek,
És a' mit én tsak énekeltem,
te azt valóban megtselekszed
olly nagy haragra gerjesztettek,
| te itt? egy Pásztor' karja köztt? |
te azt valóban megtselekszed
| a' bokros rejtevények köztt?» |
Ő illy szavamra eltakarta
egy fellegforma szemfödéllel
a' hóldvilág is elborúlván,
tömött homállyal eltitkolta
egy fellegforma szemfödéllel
| pirúlhatatlan homlokát, |
tömött homállyal eltitkolta
| előllem álmos Pásztorát. |
Sietve mentem Ératóhoz,
ki újjra öszve szerkeztette
's azóta megmeg ihletéssel
éneklem a' Leányi Nemnek
ki újjra öszve szerkeztette
| törött lantomnak ízeit; |
éneklem a' Leányi Nemnek
| hatalmas ékességeit. |
Vadássza bátor a' borostyánt,
ki bajnokversben harsogtattya
vagy a' ki fönn a' Tsillagok köztt
hálátlan elmefuttatással
ki bajnokversben harsogtattya
| Bellóna' véres hartzait, |
hálátlan elmefuttatással
| fáraszttya gyenge szárnyait: |
Ha nékem a' Magyar Kisasszony
kerékre fűzött szegfüvekkel
ha egy futékony mosolygással,
egy jóbaráti kéznyomással
kerékre fűzött szegfüvekkel
| felékesíti lantomat: |
egy jóbaráti kéznyomással
| hálállya nyájasságomat: |
Ha versemet majd nedves szemmel
majd óhajtozva eldalóllya
's ha gondos kézzel öszve hajtva,
's egy pántlikával általkötve
majd óhajtozva eldalóllya
| hív Kedvessének karja köztt; |
's egy pántlikával általkötve
| rejtekbe zárja mellye köztt; |
Ha sóhajtás köztt szép kezéből
síromra hintett Nefelejtsvel
a' Hertzegeknek sírhalmával
a' bajnokoknak nagy nevével
síromra hintett Nefelejtsvel
| megtisztesíti híremet: |
a' bajnokoknak nagy nevével
| fel nem tserélem béremet. |
(1793.)
