Verseghy Ferenc: 68. Monostatos.
68. Monostatos.
Érzi minden a' szerelmet,
's én elfojtsam e' kegyelmet,
Nékem sints atzélbúl szívem,
's hogyha senki sem lesz hívem,
| minden szívben forr a' vér; |
| minthogy színem nem fejér? |
| nőkre én is gerjedek; |
| inkább poklot szenvedek! |
Míg tart éltem, vágyaimnak
Hold! botsáss meg lángjaimnak,
Ah! melly szép! Egy tsókotskámmal
Hold! ha bántlak, tolvaj számmal,
| én is hát tsak áldozok. |
| eggy Fejérnek hódolok. |
| töltöm rajta kedvemet. |
| vonny szemedre felleget! |
(A 90-es évek első feléből.)
