Verseghy Ferenc: 7. Edgy Szamos-parti fetske keserves nyögése.
7. Edgy Szamos-parti fetske keserves nyögése.
Étel, ital, álom, szükséges ez három;
Nem hangzik illyen jól ellenség, tűz és víz,
Ennek edgyikével hartzol árva fejem,
Kenyerem meg-észi Szamos víze árja,
Ha végzem keserves Tavaszi munkámat,
ki tsap a' partyából, mint most-is nem régen,
Ha bé-boronáltam Tengeri-buzámat,
ki szőkik éjfélben, bé-önti a' határt;
Nem vehetem hasznát Őszi vetésemnek,
mert viszi a' magót a' Tenger öblében
Ha pedig nehánykor Céres meg-érlette,
Céres ellensége, Neptúnus arattya,
Tsuda dolog! Céres, Neptúnus edgy testvér,
Az Istenek közt-is meg-hűlt a' szeretet,
Az özvegy aszszonynak préda a' jószága,
Sohol se jár Céres másutt Ladikokon,
Ha le-kaszálom-is ollykor a' rétemet,
Szarvas marháimba van igen nagy károm,
a' legelő mezőn a' fű, mert iszapos,
Nints a' tehenemnek vaja, nints mezeje,
ha botsátom nyájam a' sik legelőre,
Ha a' Határ-Isten a' határt kerűli,
Neápoly Országa nints olly rettegésben,
Messina nem retteg jobban az Etnától
Retteg Islándia, ha a' Hekla szája
de én jobban félek a' Szamos árjától,
Ha éjjel hallom a' Strása rivallását,
társaimmá lésznek Danaus Leányi,
Ha így tudná Király Jósefemnek szíve,
könyveivel mosná kegyelmes ortzáját,
Szánnyál meg Királyom, könyörűlj Istenem!
| ezek nélkűl terhes az iga 's a' járom. |
| borzad ezen szokon a' testben minden íz. |
| miólta az anyám emlőit nem fejem. |
| szántsak vessek bővön, tsak azt lesi várja. |
| hintettem a' főldben zabomat, árpámat; |
| zohogva, morogva szalad a' térségen. |
| haza nem hozhattam még a' boronámat: |
| éppen így rettegte nagy-Apánk a' Tatárt. |
| a' foga-is rosdás a' sarló késemnek; |
| vagy bé-takargattya maga fövényében. |
| tökélletességre vitte, fel-nevelte: |
| sír Céres, Ladikon a' kalászt szagattya. |
| de még-is Neptúnus Országában nem fér. |
| azért élsz óh Céres! illy kínos életet. |
| Európában híres Ersébet országa. |
| áldoznak ő néki a' zőldes hantokon. |
| a' habok gyűjtik fel sokszor a' rendemet. |
| a' dőg el-pusztíttya tsak hever a' járom; |
| tele vagyon sárral, vízzel minden lapos. |
| nőtön nő az igás lovamnak a' feje; |
| kesergek; mert nints fű tudom jó előre. |
| könyvező szemekkel a' kárt keserűli. |
| bár a' Vésuvius légyen füstölgésben. |
| tűzzel és kénkővel égő patakjától. |
| meg-nyílt, tele tűzzel a' Krábla pofája; |
| az Istennek reám rohanó átkától. |
| ezen ostor víznek pusztító futását, |
| rosta vizet nem fog, a' haszon parányi. |
| hody illy bóldogtalan sok adozó híve, |
| reánk ki nyúlytaná Királyi páltzáját. |
| Ki könyörűl rajtam? senki sem ha te nem. |
(1787.)
