Virág Benedek: CXXIV. ZSOLTÁR
CXXIV. ZSOLTÁR
Akik tebenned biznak, Uram, s neked
Hisznek, veszélyik közt is erősek, és,
Mint a Sion sziklája, mindég
Állhatatos helyeken maradnak.
Hisznek, veszélyik közt is erősek, és,
Mint a Sion sziklája, mindég
Állhatatos helyeken maradnak.
E szent helyet, mint kőfalak, s körűl
Álló hegyek védelmezik: a kegyes
Isten hasonlóképpen őrzi
Híveit e sanyarú világban;
Álló hegyek védelmezik: a kegyes
Isten hasonlóképpen őrzi
Híveit e sanyarú világban;
Az álgonoszság vesszeje sem veri
Mindég; az Úr ezt néha megengedi,
Hogy bűnbe a jámbor ne essék,
És ne legyen szabadon gonosszá.
Mindég; az Úr ezt néha megengedi,
Hogy bűnbe a jámbor ne essék,
És ne legyen szabadon gonosszá.
Kik tiszta szívből tégedet áldanak,
S jótetteikkel nyertenek érdemet,
Uram, megáldod; a hitetlen
Lelküeket haragod kiveszti.
S jótetteikkel nyertenek érdemet,
Uram, megáldod; a hitetlen
Lelküeket haragod kiveszti.
Így a kitisztult Jerusalem vigad:
Szent békesség a jó lakosok között
Leszen, s öröm hálát naponként
Ájtatosan neked énekelnek.
Szent békesség a jó lakosok között
Leszen, s öröm hálát naponként
Ájtatosan neked énekelnek.
Azon híveket, kik a babilóniai fogságból hazajöttek, hálaadásra inti Dávid, egyszersmind az Istent kéri, hogy azokat is, kik még odavannak, segítse, térítse hazájokba.
