Virág Benedek: LXXVII PÁVA ÉS KATONA
LXXVII
PÁVA ÉS KATONA
PÁVA ÉS KATONA
Süvegén egy büszke katona strucctollat viselt;
Mellyet látván a páva, kezdé tollait
Dicsérni, s velek kérkedni, a felduzmadott!
Enyimek, mond, szebbek, és farkát abroncsra feszesen
Terjeszté.
S a nyalka pávát véletlen körmei közé
Kerítette: legeslegtündöklőbb tollait
Kihúzta; s azonokban süvege kevélykedett.
Most jött eszére, s oktalanságát hiu
Torokkal vádolta; jeles kincsét rejteni
Kellett volna, nem árulni szemnek gőgösen.
Így jár ma, s így járt régenten, sok kérkedő:
Pénzt, drágaságot a szem mástól elkiván.
Mellyet látván a páva, kezdé tollait
Dicsérni, s velek kérkedni, a felduzmadott!
Enyimek, mond, szebbek, és farkát abroncsra feszesen
Terjeszté.
| Megkedvelte a büszke katona, |
Kerítette: legeslegtündöklőbb tollait
Kihúzta; s azonokban süvege kevélykedett.
Most jött eszére, s oktalanságát hiu
Torokkal vádolta; jeles kincsét rejteni
Kellett volna, nem árulni szemnek gőgösen.
Így jár ma, s így járt régenten, sok kérkedő:
Pénzt, drágaságot a szem mástól elkiván.
