Virág Benedek: XVIII RÓKA ÉS SAS
XVIII
RÓKA ÉS SAS
RÓKA ÉS SAS
Egy rókakölyket a körmös sas elragadt,
Hogy éh fiainak adná. A búsult anya
Nagy szívszakadva kérte vissza kisdedét.
A sas magasról, hol rossztól nem tarthata,
Az esdeklőt úgy nézte, mint valamelly bohó
Állatot, és a szerencsétlent kicsúfolá.
A róka fájdalmas haragjában tüzet
Vitt, s a magas fát, mellyről felbosszantatott,
Fenyegette. Ekkor szepegett a kevély madár,
S kit imént kiröhögött, mint alacsonyt és nemtelent,
Alázatos reménykedéssel kérlelé,
S a rókakölyket sérelem nélkül adá
Anyjának. A magasságot is érheti veszély.
Hogy éh fiainak adná. A búsult anya
Nagy szívszakadva kérte vissza kisdedét.
A sas magasról, hol rossztól nem tarthata,
Az esdeklőt úgy nézte, mint valamelly bohó
Állatot, és a szerencsétlent kicsúfolá.
A róka fájdalmas haragjában tüzet
Vitt, s a magas fát, mellyről felbosszantatott,
Fenyegette. Ekkor szepegett a kevély madár,
S kit imént kiröhögött, mint alacsonyt és nemtelent,
Alázatos reménykedéssel kérlelé,
S a rókakölyket sérelem nélkül adá
Anyjának. A magasságot is érheti veszély.
