Virág Benedek: HORVÁT ISTVÁNNAK 1814. JAN. 3D.
HORVÁT ISTVÁNNAK
1814. JAN. 3D.
1814. JAN. 3D.
Mint vagy ez újságkor? Horvát; légy boldog, ohajtom.
Én frissen is vígan is látom támadni napunkat,
Amit imezből is sajdíthatsz nem kis örömmel.
E jeles esztendő másod napjára, szerencsés
Álmomból felkeltem után, Terbócsai, régi
Jurisconsultus (mert e nevet adta magának),
Bétoppant. Kit akar? "Téged", mond római módra.
Én is csak ezen hangon tituláltam az embert;
Ülj le, s beszélgessünk. A múltról kezde beszélni:
"Hogy, ki legyek, mi legyek, tudjad, megmondom előre:
Én Fülekit mint mesteremet hallgattam: ezerszer,
Tudd meg, correpetálta velem jura urbis et orbis!
Őtet mint Hazafit méltó ismerned: amaz nagy
Bendekucot képzeld: derekát öv s mente födözte;
Bal combján nagy görbe magyar kard lóga; fejében
Főméltóságú kalpag, mint nemzeti címer
Ingadozott, mikor útcákon járkála, Budának
És Pestnek nem méltatlan fia. Nem de nem áldott
Században született? Kinek a példája felébreszt
Nem de nem áldott Az? Ha tanított, nemde nem a jó
S hív repetens társtól, mástól áldásokat érdeml?"
A sok nem de nem-et miglen predikálta, szememre
Álom jött; hát felrikkantott: "Nem de nem úgy van?
Censúrát azon egy napon adtunk, s ritka dücsőség
Áradt ránk, minden salapolt örömében, aligság
Bírta magát, sőt földre ledőlt kacogásai közben.
Vox populi diplóma helyett volt." Erre helyemből
Mozdúlván kelvén fejemet neki megbillentém.
Ő méllyebbre hajolt, mert hátúl haslaga minden
Gombjaitól szabadúlván pattoga; s kezdte szabóját
Szidni. Kicsiny kár ez, mondám; egy replica helyre
Hozza. "Hogy a kórság nem vitte, ki pörleni kezdett!
Én, úgymond, ezután magamat nem foglalom abban;
Bár eddig se gyötörtem volna; hiába, hiába!"
Légy hát versköltő. "Kitaláltad mennyei Vátes!"
Örvendek. "Régen, már régen, mint beteg ember
Jó szert, mint szarvas friss forrást, kecske zanótot
Denique mint kiván méhkast éh medve, szerettem
A verset." Vannak, nem kétlem, könyveid arra.
Vannak; most is ihol! kebelemből húzhatok egy-két,
S több darabot: remekek, bizonyommal mondhatom.
Authora füstvakaró, új esztendőre szerezte.
A jobb házakból érette bevette jutalmát;
Ezt azok osztották, kik majd ide, majd oda lótnak
A rájok bizatott levelekkel. Mondva csinálták
Mindezeket; hát jól vannak készítve. "De látom,
Órád délre siet." Sőt rest ma, s neheztelek érte.
Meghajtotta magát, s elment Terbócsai tőlem.
Itten eszembe jutott Flakkus mondása s tanácsa:
Nyerget ökör, jármat rest ló kér. Tartsa meg, amit
Tud kiki, s úgy vélném, csak azont folytassa tovább is.
Én frissen is vígan is látom támadni napunkat,
Amit imezből is sajdíthatsz nem kis örömmel.
E jeles esztendő másod napjára, szerencsés
Álmomból felkeltem után, Terbócsai, régi
Jurisconsultus (mert e nevet adta magának),
Bétoppant. Kit akar? "Téged", mond római módra.
Én is csak ezen hangon tituláltam az embert;
Ülj le, s beszélgessünk. A múltról kezde beszélni:
"Hogy, ki legyek, mi legyek, tudjad, megmondom előre:
Én Fülekit mint mesteremet hallgattam: ezerszer,
Tudd meg, correpetálta velem jura urbis et orbis!
Őtet mint Hazafit méltó ismerned: amaz nagy
Bendekucot képzeld: derekát öv s mente födözte;
Bal combján nagy görbe magyar kard lóga; fejében
Főméltóságú kalpag, mint nemzeti címer
Ingadozott, mikor útcákon járkála, Budának
És Pestnek nem méltatlan fia. Nem de nem áldott
Században született? Kinek a példája felébreszt
Nem de nem áldott Az? Ha tanított, nemde nem a jó
S hív repetens társtól, mástól áldásokat érdeml?"
A sok nem de nem-et miglen predikálta, szememre
Álom jött; hát felrikkantott: "Nem de nem úgy van?
Censúrát azon egy napon adtunk, s ritka dücsőség
Áradt ránk, minden salapolt örömében, aligság
Bírta magát, sőt földre ledőlt kacogásai közben.
Vox populi diplóma helyett volt." Erre helyemből
Mozdúlván kelvén fejemet neki megbillentém.
Ő méllyebbre hajolt, mert hátúl haslaga minden
Gombjaitól szabadúlván pattoga; s kezdte szabóját
Szidni. Kicsiny kár ez, mondám; egy replica helyre
Hozza. "Hogy a kórság nem vitte, ki pörleni kezdett!
Én, úgymond, ezután magamat nem foglalom abban;
Bár eddig se gyötörtem volna; hiába, hiába!"
Légy hát versköltő. "Kitaláltad mennyei Vátes!"
Örvendek. "Régen, már régen, mint beteg ember
Jó szert, mint szarvas friss forrást, kecske zanótot
Denique mint kiván méhkast éh medve, szerettem
A verset." Vannak, nem kétlem, könyveid arra.
Vannak; most is ihol! kebelemből húzhatok egy-két,
S több darabot: remekek, bizonyommal mondhatom.
| Ennek |
A jobb házakból érette bevette jutalmát;
Ezt azok osztották, kik majd ide, majd oda lótnak
A rájok bizatott levelekkel. Mondva csinálták
Mindezeket; hát jól vannak készítve. "De látom,
Órád délre siet." Sőt rest ma, s neheztelek érte.
Meghajtotta magát, s elment Terbócsai tőlem.
Itten eszembe jutott Flakkus mondása s tanácsa:
Nyerget ökör, jármat rest ló kér. Tartsa meg, amit
Tud kiki, s úgy vélném, csak azont folytassa tovább is.
