Virág Benedek: PRIMÓCZI SZENTMIKLÓSSINAK EGERBE
Orcával nem mond hálát érette, szagoljon
Rózsa helyett tormát, kebelét piperézze retekkel.
Mégsem hagyhatom én azt helyben egészen, az okból,
Hogy szomorú, panaszos s búsong nagy része. Mit? ifjú
Szívedet a búnak, s nem örömnek szánod-e? Mátra
Árnyékát látod. Nézz a bizonyosra s valóra.
A sokaság kedvét ne keresd: példája se légyen
Utmutatód. Csapj félre, s erősb hangokkal, enyelgő
Lantodat elvetvén, Árpád maradékait ébreszd.
Ád Eger, és hajdan bátor védője azonnak,
Szép tárgyat; várán késő már sírni, de szánni
Még szabad, és a jó Hazafit biztatni reményre.
Int az üdő. Lajos! ezt akarám leveledre felelni.