Vörösmarty Mihály: A NYÁRRÓL
A NYÁRRÓL
Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
Ekkor tündöklik pirosodva már a gyümölcs is,
Földi vetés zöldűl és már majd magva kigördűl
Most vagyon a bővség, mellyel táplál a kegyesség,
| Mely az éhségnek hív elüzője leve. |
| Mely ezelőtt bimbó és virágocska vala. |
| A hüveles helyből, végre de csűrbe kerűl. |
| Nemde nagy szeretet, s Isteni végezet ez? |
Székesfehérvár, 1816
