Vörösmarty Mihály: A TAVASZRÓL
A TAVASZRÓL
Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván
Már szabadon folynak gödrökben a Patakocskák
Hangzik az erdő is, melyben szökdösve danolgat
Az ligeten legelő nyáj is vigadozva szaladgál,
Végre a természet elvetvén téli ruháját
| A Tavaszi kikelet jőve előre viszont. |
| És örömébe danol a levegői madár. |
| Sok nemü erdei kar és tavi tarka madár. |
| Tölti hasát, hízik és mezejének örűl. |
| Új bíborba borúl és kikeletre szorúl. |
Székesfehérvár, 1816
