Vörösmarty Mihály: AZ ÉLET IDŐRŐL
AZ ÉLET IDŐRŐL
Mulnak az esztendők szomorú folyamattal azonban,
Igy mulik el gyengébb éltünk zsengéje valóban,
Ezt el is éri ugyan, mégis keseregve tekinti
Hát mikor a vénség beteg ágyra szorítja, reménség
Megrettenti halál, mely is körülötte forog már,
Eddig az élet üdő, és mint buborék a vizekben
| Még nyög az emberi nem élete terhe alatt. |
| Amikor emberi kort érni kivánna szivünk. |
| Zsengésebb üdeit hátra nyomulni pedig. |
| Nincsen életihez és folyamodni kihez. |
| Mérges italt nyujtván elragadozza szegényt. |
| Úgy elenyész, s vége nem sok üdőre kerűl. |
Székesfehérvár, 1816
