Vörösmarty Mihály: (EGYKORON A KIS EGÉR. . .)
(EGYKORON A KIS EGÉR. . .)
Egykoron a kis egér egy vasládába becsúszott.
Ott ő jól lakozott, egyszer próbálja, ha vallyon
Úgy lett, ált menvén csak szőrét veszti el, ismét
Minden háborgás nélkűl sétálgata csendes
De jó élte után sanyarú inségre vetődött,
Ő ugyan ált csúszott bőrét vas tőre lehúzta,
Bár még kis testem csak szőrét vesztve kicsúszott,
Most nem nyújtoznám fele vesztett csonka farommal
| Mindene volt bőven, élete kénye szerént |
| Mely hasadékon jött, vissza jöhetne-e még. |
| Megtért, mint ezelött lézzege, töltve hasát. |
| Rejtekiben, s boldog napjait éldegelé, |
| Mert szűk a hasadék kis köze, teste kövér. |
| Melyért ily szókkal hirleli bánatait: |
| Vissza ne indúltam volna lakozni megint, |
| Gondatlanságom bélyege terhe alatt. |
Pest, 1817
