Vörösmarty Mihály: EPIGRAMMÁK
EPIGRAMMÁK
1
"Vad Magyarok vagytok" gyakran Boda erre fakadtál,
És Te Magyar vagy ugyan, de szelíd, magad adtad előmbe
Aki csak a számot szaporitja, henyélve dorombol,
Ritka, szelíd, ki az ép munkást gúnyolja közöttünk,
Ez különös! - de Te önmagadat példára kitetted.
| Mért? "Magyarúl írtok s érzetek" ezt feleléd. |
| Képedet. Aki morog drága Hazánkra, szelíd. |
| S a Földnek bármely ostoba terhe, szelíd. |
| Aki az égést is ködnek alajtja, szelíd. |
| Mert ezek Égre ható díszeid, úgy-e, szelíd? |
2
Oh! Te szelíd Magyar e vadság közepette hogy élhetsz?
| Nem vad ez, amikor itt egy ravasz ennyire ment. |
3
"Vad Magyarok vagytok" mondod Boda. Végre kivallád,
Rajta tehát ha szelíd kívánnál lenni, Barátom
| Hogy Te Magyar vagy ugyan, s még heves, ámde szelíd. |
| Olcsároljad Hazád, így vezet erre Boda. |
Pest, 1819
