Vörösmarty Mihály: (MÁR HITLEN SALAMON. . . )
Környéhez vezeté tábori rendeit,
S megkémelni kiment a csata bús helyét
Visszás gondolatok között. |
Lengettek, s Salamont búsan ható szava
Egy vén Jósnak az ó szikla közűl imígy
Érdeklé: Habozó király, |
Öldöklő zivatart vágysz-e borítani
Testvéridre, hogy a gyilkosi harc után
Fusson porba tiport hadad? |
Bántád meg, mi okért üldözöd őket így?
Ártatlan fejöket Víd az irígy gonosz
Mily gyász tettre riasztja fel! |
Látván egybeveszett rendeit a Haza
Népének, s szomorún képeli a csatát,
Mely ön-nemzetit öldökli. |
Majd bús Erneyvel többi vitézeid
Nem méltó okokért porba leszállanak,
Vid gróf, a ravasz, elmerűl. |
Nem véd gyáva keze majd, mikor a vitéz
Lászlóhoz lekerűlsz a csalatás után
S villám pallosa megfenyít. |
S megtiltott igazát karddal adatja meg,
Ott majd elfeleded bűszke reményedet
S futás menti meg éltedet. |
Reád, s átka alatt töltöd el életed.
Egy barlang lesz utobb lakhelyed és tanyád
S végét ott leli vén korod. |