Vörösmarty Mihály: (MÉG PIROSÚLT ORCÁD. . .)
(MÉG PIROSÚLT ORCÁD. . .)
Még pirosúlt orcád diszesitvén életüdődet
Az arany Ifjúság utján gyors lábbal elindulsz,
S még hajló szived, ép tested és tagjaid, akkor
Készűlj, oh nyomorult! készűlj vénségre hanyatló
Napjaid eltűrni, s mindenkor boldogul élni!
Kéméld legdrágább korodat, kéméljed erődet,
Hogy szépen számos évekre kimérve haladjon.
Boldog léttedben készűlj balsorsra, Barátom!
Még tudományok közt forgasz, azokat te tanuljad,
Mert hasznodra leend tudományod gyenge korodban,
Tudnillik amidőn elhullnak gyenge virági
Éltednek, s a hervadozó koszorúhoz hasonló
Ősz hajajid hószínt aggott fejedre hozandnak,
Másodszor ismét majd gyengébb korra jutandasz.
Az arany Ifjúság utján gyors lábbal elindulsz,
S még hajló szived, ép tested és tagjaid, akkor
Készűlj, oh nyomorult! készűlj vénségre hanyatló
Napjaid eltűrni, s mindenkor boldogul élni!
Kéméld legdrágább korodat, kéméljed erődet,
Hogy szépen számos évekre kimérve haladjon.
Boldog léttedben készűlj balsorsra, Barátom!
Még tudományok közt forgasz, azokat te tanuljad,
Mert hasznodra leend tudományod gyenge korodban,
Tudnillik amidőn elhullnak gyenge virági
Éltednek, s a hervadozó koszorúhoz hasonló
Ősz hajajid hószínt aggott fejedre hozandnak,
Másodszor ismét majd gyengébb korra jutandasz.
Pest, 1816
