Vörösmarty Mihály: (MIKÉNT REBEGJEN. . .)
(MIKÉNT REBEGJEN. . .)
1
Miként rebegjen tiszteletet szavam
Dicső nevednek, mennyei férfiú?
Dicső nevednek, mennyei férfiú?
| Miként borúljon bő kegyedhez |
| Zsengedező erejű Caménám? |
Még kétes elmém, - de hevesebb tüzem
Amelyet ébreszt. . . bennem örömre gyűlt,
Amelyet ébreszt. . . bennem örömre gyűlt,
| Hálám özönnel nyújta kedves |
| Végre törő erejét vezérűl. |
Bíztat reményem csalhatatlan szava,
S a tiszta érzés gyújta szövétneket,
S a tiszta érzés gyújta szövétneket,
| Mélynek világánál csodállak |
| Tégedet égig ható becsedben. |
Én csak csodálom nemzeti fényedet,
Nagy lelked elzárt titkaiból világ
Nagy lelked elzárt titkaiból világ
| Elébe tűnő érdemidnek |
| Béreivel jelesűlt személyed. |
Nem képes ily kész hangokat ejteni
A gyenge lantos, - Moeoni kűrt szavát
A gyenge lantos, - Moeoni kűrt szavát
| Érdemli rényed, de buzoghat |
| Szíve szerint kiki bár erőtlen. |
A már öröklő hír mire vár tovább?
Tettid kivágák oszlopodat, s örök
Tettid kivágák oszlopodat, s örök
| Címek ragyognak dűlhetetlen |
| Sarkolatin, s koszorúk virítnak |
Fonnyadhatatlan szárakon a körűl.
Már elkerűlted gyászait a setét
Már elkerűlted gyászait a setét
| Éjnek, mi kell több? a teleknek |
| Hervatagin kihatott nagy elméd, |
Mellyel vezérléd szerzetedet, dicső!
Itt a tudós kar szét-nem oszolható
Itt a tudós kar szét-nem oszolható
| Hálája zeng, áldást kiált ott |
| Pórod az ép telekek kebléből. |
Érzem művednek szép foganatjait,
Kedveltid által vettem azon szikrát,
Kedveltid által vettem azon szikrát,
| Mely lelkesítő gerjedéssel |
| Tűnteti lételemet világra. |
Miként lesz hálám, s szívem elég ezért?
Egy mély ohajtás annyi ezer között
Egy mély ohajtás annyi ezer között
| Ható-e hozzád? amikor víg |
| Éljeneket dörög a sziklás hegy, |
Oh ezt fogadd el, s amikoron közös
Haszonra gerjedt éltedet, egyszerűn
Haszonra gerjedt éltedet, egyszerűn
| Ajánlom a bölcs Úr kezébe |
2
Miként rebegjen tiszteletet szavam
Dicső nevednek mennyei férfiú?
Dicső nevednek mennyei férfiú?
| Mint keljen által bő kegyedhez |
| Zsengedező erejű Caménám? |
Kételkedőleg fontolom. A csekély
Erő hanyatlik egyre tekíntve, más
Erő hanyatlik egyre tekíntve, más
| Részről reményem felsegíti, |
| Melyet igaz tüzem allapított. |
Boldog vidéken lengeti képzetem
A tiszta érzés déli szövétneke,
A tiszta érzés déli szövétneke,
| Ennek világánál csodálom |
| Érdemidet, közösebb becseddel. |
Én csak csodállak; zengeni nem merem
S méltán öröklő tetteidet, nehogy
S méltán öröklő tetteidet, nehogy
| Homályt borítson gyengeséggel |
| Tévelyedő szavam érdemidre. |
Pest, 1819 - 1820
