Vörösmarty Mihály: (TISZTÚL KÖDÉBŐL. . .)
(TISZTÚL KÖDÉBŐL. . .)
Tisztúl ködéből gyakran hanyatlani
Készűlt Hazánknak bús ége, elvonúl
Készűlt Hazánknak bús ége, elvonúl
| A kormos éj vak sátorával |
| S hátra siet vadon udvarába. |
Már nagy Királyink hajdani százakon
Kezdék Hazánkat fényre deríteni,
Kezdék Hazánkat fényre deríteni,
| De, jaj! pirúló hajnalára |
| Visszaborúlt az irígy setétség. |
A vad pogányok, a haza pártosi,
Szomszéd vidékek népei álnokúl
Szomszéd vidékek népei álnokúl
| Ősinkre csapván vég veszéllyel |
| Rettegeték szomorú határit. |
De mindenek közt Hősei szűntelen
Villongva védék, nyúgtalanúl ugyan,
Villongva védék, nyúgtalanúl ugyan,
| De ám erősen mennydörögve |
| Álla, s merőn örök oszlopánál. |
Most béke nyúgszik térein, a gonosz
Hadak kitűntek, öszve sereglenek
Hadak kitűntek, öszve sereglenek
| Magyar dalokkal Pindus ormán |
| A kiderűlt napokat köszöntő |
Músák! - Imígy jut minden az ég alatt
A fő dicsőség polcira, emberi
A fő dicsőség polcira, emberi
| Rendeltetésünk: sok veszélyből |
| Szállni utobb nyugovó határra. |
Pest, 1819
