Vörösmarty Mihály: A BONYHÁDI ERDŐBEN
A BONYHÁDI ERDŐBEN
Nőj fiatal fa, s te légy gyötrelmem rejteke, sírja:
Kérgednél a szép lánynak hó melle keményebb;
Éltemben nincsen szomorú panaszimra tekintet;
"Itt bolygott szerelemvesztő kinjában az ifjú,
| Nem lelek, ah, búmnak más temetői helyet. |
| Higgyem-e hogy panaszom benne kegyesre talál? |
| Mondd hát (tán tudnak szánni) halálom után: |
| S hervada a kikelet gyenge virági között." |
Börzsöny, 1822
