Vörösmarty Mihály: A BUJDOSÓ
A BUJDOSÓ
Fölkerestem nagy zajában
Láttam mint ragyog sugára,
A világi életet; |
S mily csalárd uton vezet. |
A barátság szűk hazáját
Itt sem, ott sem teljesűltek
Megtapodták lábaim: |
Nagyra vágyó álmaim. |
Légy segítőm, légy nyugasztóm,
Itt reménylek: bár örökké
O magánynak istene! |
Bús vidéked rejtene. |
Ím kor-ette szirteiddel
Búra hajló lombjaiddal
Hál'adón ölelkezem, |
Bút pihegve mérkezem. |
Nem kerűlöm völgyeidnek
Sírva járom fellegekre
Szent homályát, rémeit, |
Nyúlt hegyidnek bérceit. |
Légy segítőm, légy nyugasztóm
Még ohajtom, bár örökké
O magánynak istene! |
Bús vidéked rejtene! |
Börzsöny, 1820