Vörösmarty Mihály: A CSENDES HALÓ
A CSENDES HALÓ
Este létemnek, szomorú enyészet,
Mely felém gyengén lebegő ködökként
Elhaló fénnyel közelítsz, pihenj meg
Mely felém gyengén lebegő ködökként
Elhaló fénnyel közelítsz, pihenj meg
| Csendes utadban. |
Hagyd az életből sietőt örűlni
A mulandóság temető vidékén.
Nem soká, hajh! nem, kicsapó vidámság
A mulandóság temető vidékén.
Nem soká, hajh! nem, kicsapó vidámság
| Csalja utólszor. |
A szelíd emlék hata meg, s enyelgőn
Vet sugárt éltem hideg alkonyába:
Égre leng lelkem, szivem itt telik meg
Vet sugárt éltem hideg alkonyába:
Égre leng lelkem, szivem itt telik meg
| Földi örömmel. |
Egy kis órát még, kiveszés határa!
Lám nyugat dombján mulatoz napunk is,
S lankadottan néz lehunyó tüzével
Lám nyugat dombján mulatoz napunk is,
S lankadottan néz lehunyó tüzével
| Futta helyére. |
Börzsöny, 1822
