Vörösmarty Mihály: (A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
(A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
A jövőnek szép reményit
S föltünendő napjaimnak
Hé! ti veszni tért koromnak
Merre visztek? Vak hevemmel
Évek hogyha elhaladtak,
Másolatlan megy folyások
De ti szánatlan keservim
E sebes szív érzeményit?
Nem! - Tovább is élni enged,
Lételemnek alkotója,
Zordon álmok éjjelenként,
Képzetimnek tengerében
Dúlja bennem a való, |
Fénye már borong s csaló. |
tikosan költ csillagi. |
Ki fog sorsot osztani? |
Vissza sem tekíntenek, |
És azokkal mindenek. |
Szüntelen mért gyötretek |
Tán hogy sírba űzzetek. |
Élni, búban sínleni, |
S a halállal küzdeni. |
Nappal üldöz a való. |
Minden engem furdaló. |
Börzsöny, 1820