Vörösmarty Mihály: (A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
Dúlja bennem a való, |
Fénye már borong s csaló. |
tikosan költ csillagi. |
Ki fog sorsot osztani? |
Vissza sem tekíntenek, |
És azokkal mindenek. |
Szüntelen mért gyötretek |
Tán hogy sírba űzzetek. |
Élni, búban sínleni, |
S a halállal küzdeni. |
Nappal üldöz a való. |
Minden engem furdaló. |