Vörösmarty Mihály: A LANTHOZ
A LANTHOZ
Rég pihensz, lantom, szerelem dalától,
S húrodon válti remeg a csaló kéj;
Zengj; de bú többé le ne nyomja hangod
S húrodon válti remeg a csaló kéj;
Zengj; de bú többé le ne nyomja hangod
| Tiszta folyását. |
Csendesen, mint fut habon a tünő szél,
Zengj te is lassú-szomorogva, s vesszen
Hangzatod, mint vész öröm és szerelm e
Zengj te is lassú-szomorogva, s vesszen
Hangzatod, mint vész öröm és szerelm e
| Puszta kebelből. |
A leány szép volt deli termet által,
Mindeneknél szebb ragyogó szemével,
Szűz mosolygását öröm és nemesség
Mindeneknél szebb ragyogó szemével,
Szűz mosolygását öröm és nemesség
| Bája emelte. |
Fény s homály küzdött enyelegve arcán,
Mint nap és éj küzd derülőded ormon,
Hol közöttök szép sugarával a menny
Mint nap és éj küzd derülőded ormon,
Hol közöttök szép sugarával a menny
| Hajnala fölkel. |
Nem tanult szózat vala lágy beszéde,
Egyszerűn jött az repeső szivéből
Titka sem volt még, csak enyelge a kis
Egyszerűn jött az repeső szivéből
Titka sem volt még, csak enyelge a kis
| Gondolatokkal. |
Ekkor eljött a hevület korában,
S könnyü szemmel rajt' mulatott az ifjú
És örűlt a rá ragyogó szemeknek
S könnyü szemmel rajt' mulatott az ifjú
És örűlt a rá ragyogó szemeknek
| Égi világán. |
És magán járt a susogó ligetben;
Éneket dallott szive kis tüzéből,
Boldogot, milyen maga volt, s szerelmét
Éneket dallott szive kis tüzéből,
Boldogot, milyen maga volt, s szerelmét
| Zengte hegy és völgy. |
A napok tüntek, tüze lángra gyúladt;
Belsejét gond és epedés szakasztá,
S ah kitől venné örömét, nyugalmát -
Belsejét gond és epedés szakasztá,
S ah kitől venné örömét, nyugalmát -
| Hűlve van az már. |
Hűlve van hozzá. De hová merűltél
Bánatok kínos zavarába, lantom?
Szűnj meg, ah nem sok nap után a gyászos
Bánatok kínos zavarába, lantom?
Szűnj meg, ah nem sok nap után a gyászos
| Fűz fog emelni. |
Ott pihentedben hideg éji szellő
Jő reád, és dalt morog a halálnak,
S én, sok inségek fia, hangjaidnál
Jő reád, és dalt morog a halálnak,
S én, sok inségek fia, hangjaidnál
| Csendesen alszom. |
Görbő (?), 1823
