Vörösmarty Mihály: A MAGÁNY
A MAGÁNY
Ő az! e szív választotta
Aki ott a sokaságban
| A legédesb lány, |
| Áll zöld part fokán. |
Ő az! angyaljó szivének
Szerte járnak a seregben
| Szép követjei, |
| Félénk szemei. |
S mindenütt van, mindent eljár
Egyre nem mer rátalálni,
| Szeme, mint villám; |
| Egyre, csak reám. |
De ha távol elmaradt a
És fölénk a szent magányban
| Zajló társaság, |
| Hajlik biztos ág; |
Akkor nem titkolt örömmel
Csókkal, édes szózatokkal
| Nyílnak karjai, |
| Ömlők ajkai. |
Akkor, amit rég epedve
Szép ölében álmodozni
| Vártam, meglelem: |
| Hágy a szerelem; |
S éljük, míg az ér sietve
Visszahozhatatlan órák
| Űzi habjait, |
| Boldogságait. |
1831 vége
