Vörösmarty Mihály: A MAGÁNY

Teljes szövegű keresés

A MAGÁNY
 
Ő az! e szív választotta
A legédesb lány,
Aki ott a sokaságban
Áll zöld part fokán.
 
Ő az! angyaljó szivének
Szép követjei,
Szerte járnak a seregben
Félénk szemei.
 
S mindenütt van, mindent eljár
Szeme, mint villám;
Egyre nem mer rátalálni,
Egyre, csak reám.
 
De ha távol elmaradt a
Zajló társaság,
És fölénk a szent magányban
Hajlik biztos ág;
 
Akkor nem titkolt örömmel
Nyílnak karjai,
Csókkal, édes szózatokkal
Ömlők ajkai.
 
Akkor, amit rég epedve
Vártam, meglelem:
Szép ölében álmodozni
Hágy a szerelem;
 
S éljük, míg az ér sietve
Űzi habjait,
Visszahozhatatlan órák
Boldogságait.
 
1831 vége

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages