Vörösmarty Mihály: A REMÉNYHEZ
A REMÉNYHEZ
Kétes szép remények
Búmat édesítik,
S így kötött szemekkel
Visznek álmadozva
Töltik keblemet, |
Dúlják kedvemet, |
Fellegútakon |
A zárt kör felé. |
Oh ha veszteség van
Csak te, szép reménység,
Köss az ifjuságnak
Hogy kerűlje a föld
Szánva sorsomúl, |
Csak te légy velem. |
Égi szárnyakat, |
Szentetlen porát; |
Adj az ért korúnak
Nyújts az elhalónak
Míg rogyó inakkal
Állhatást, erőt; |
Gyámoló kezet, |
Sírba váncorog! |
Börzsöny, 1822 eleje