Vörösmarty Mihály: A SZÉP LEÁNY
A SZÉP LEÁNY
Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik
Nem, nem, más az: amit véltem,
| Ott a völgy ölén? |
| Csalfa tűnemény. |
Hónak, habnak, és csillagnak
Szép lány fürdik a patakban
| Nincs fodor haja: |
| S a szép lány haja. |
Mily csábító mozdulattal
Kis virágot tart kezében,
| Hajtja meg fejét, |
| Parti növevényt. |
Játszva súg a szél fülébe
Játszadozva hajt fejére
| Kedves titkokat, |
| Rezgő ágakat. |
Ág ha volnék, meghajolnék
A szellővel rálehelnék
| Én is szívesen, |
| Titkon, édesen. |
Gyenge tagjait csókdossák
Rá bámúlva meg-megáll és
| Fürge halfiak; |
| Nem zúg a patak. |
Hajh! magam is beh megállnék,
Vagy bár köztetek lebegnék,
| Volnék csak patak! |
| Boldog halfiak! |
Kis hal lenni meg nem szűnném,
Csókkal élnék, csókban lelném
| Míg ő ott mulat, |
| Szép halálomat. |
Vagy mi ez? Hah hogy szemeim
Hozzá képest, ami szépnek
| Így megcsaltanak! |
| Látszott, holt alak. |
S mennyivel szebb más élőknél
Annyival szebb árnyékánál
| Árnyék képzete: |
| Élő termete. |
Mert csak képe termetének
Mely a vízben habnövésű
| És árnyéka az, |
| Lányként hajladoz. |
Ott a parton andalogva
Ő a szívnek, szerelemnek
| Fenn áll szebb maga: |
| Tündér csillaga. |
Pest, 1825
