Vörösmarty Mihály: A SZERELMES
A SZERELMES
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem, kedvem s örömim reménye?
Mért remegsz bágyadt szemeimbe nézni?
Életem, kedvem s örömim reménye?
Mért remegsz bágyadt szemeimbe nézni?
| Szómra felelni? |
Nem; tovább így nem gyötör engem e kín,
Megvető szemmel soha látni nem fogsz.
Majd kemény mellvas födi bús szivemnek
Megvető szemmel soha látni nem fogsz.
Majd kemény mellvas födi bús szivemnek
| Gyenge hevültét. |
Kard szorúl vesztet nyomozó kezembe,
Elvadúlt lelkem viadalt ohajtoz:
Ott jut a sok száz, sok ezer halálból
Elvadúlt lelkem viadalt ohajtoz:
Ott jut a sok száz, sok ezer halálból
| Nékem is egy még. |
Istenünk véled, s velem is! - Te sápadsz?
Rémkönyűk dúlják deli arcod ékét.
Hah mi ez? mit kér, mit akar rebegni
Rémkönyűk dúlják deli arcod ékét.
Hah mi ez? mit kér, mit akar rebegni
| Szótalan ajkad? |
Értlek: a visszás hatalom nyomott el,
Hű maradtál még szerető szivemhez.
Oh ezen csók, mely heves arcomon forr,
Hű maradtál még szerető szivemhez.
Oh ezen csók, mely heves arcomon forr,
| Ezt bizonyítja. |
Jer, körűl foglak, valamint az árvíz
A magas partú szigetek vidékét;
Jöszte: keblemből csak az űzhetend el,
A magas partú szigetek vidékét;
Jöszte: keblemből csak az űzhetend el,
| Aki teremtett. |
Börzsöny, 1820
