Vörösmarty Mihály: A TIHANYI VISZHANG
A TIHANYI VISZHANG
"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót,
A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz,
A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé
A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól
És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek,
Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány:
S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal,
S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most;
Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa,
Ezt is az őr viszhang hallá, s kibeszélte világnak:
| Édes az ah, de tanút nem szivel a szerelem." |
| Hogy Tihany agg hátán ültenek a szeretők. |
| Régi barátjának, a Balatonnak, alant, |
| Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred; |
| S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret. |
| "Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj |
| S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng. |
| És vendégtelenűl álljon alatta Füred. |
| Lássa egész ország, s bús legyen érte soká." |
| Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett. |
1830 második fele
