Vörösmarty Mihály: A TÜNŐDŐ
A TÜNŐDŐ
Nyugszik a szél, csendes a hab,
Merre térjek, hol pihenjek?
De szivemben zaj vagyon; |
Messze még a part nagyon. |
Messze, mint a boldog élet
Melyeket még nem zavartak
Visszafolyt jó napjai, |
Ifjuságom gondjai! |
Nincsen már nekem vezérem,
Mely felém a szép egekből
Nincs hajómnak csillaga, |
Oly szelíden ragyoga; |
Hol körűle bájsugárral
S szép szerelmem édes álma
Új reménység terjedett, |
Hajnalodva repdesett. |
Víg, derűlt volt akkoron még
Itt is a víz tűkörében
A magasban szép egem, |
Víg derűlt volt az nekem. |
Most setét, ha föltekintek,
Itt is a víz tűkörében
Mert borúltak szemeim; |
Megzavarják könnyeim. |
Kelj, te zúgó fergeteg, kelj,
Úgyis ennyi veszteséggel
Zúgd el e bús életet; |
Kedvem gyászra vettetett. |
Kelj, s az örvényes habokba
Szórd, hogy a szánó leányka
Szórd el égő csontomat, |
Meg ne lelje síromat. - |
Hasztalan! még csendes a hab,
Merre térjek, hol pihenjek!
De szivemben zaj vagyon: |
Messze még a part nagyon. |
Görbő (?), Börzsöny (?), 1823