Vörösmarty Mihály: A ZIVATAR
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
Felhő huzódott össze, dördűl, |
Csattanik, és zuhog, omlik a víz. |
A tiszta villám bús lakaink felé!
Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán |
Széthasadoz, bomol a kemény szirt, |
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom |
Csendes öröm közepett az álom? |