Vörösmarty Mihály: ALKU A TERMÉSZETTEL
S tőlem mindent megtagadsz, |
Rólam elvonsz, bőven adsz, |
Nyílt szivéből jött szavát: |
Ami nyitja ajakát. |
Ékes arcot s termetet, |
Fényes udvart, fő nemet. |
Osztva: nékem nem jutott; |
Kincseidből részt hozott. |
Ki s be jár erszényemen, |
Szánta halvány képemen. |
Búmban hamvvá égetém; |
S amit ez nyújt; nem enyém. |
A szülőt: itt lettem én, |
Semmi nagy, nincs semmi fény. |
Ámde halljad kértemet, |
S dúld halottá testemet: |
Egyszerűn és díszesen, |
A virág zöld réteken, |
Jár amott egy deli szűz: |
Ajka rózsa, csókja tűz - |
Mint én érező vagyok, |
Érte élek és halok. |
Nálam úgy sincs egyebed; |
S nála lészen mindened! |