Vörösmarty Mihály: AZ ELHAGYOTT
AZ ELHAGYOTT
Csüggedő mell, égj sanyarú bajodban,
Égj, mig a lágy szív ki nem ég belőled.
Ah az elpártort szerelem, reménység
Égj, mig a lágy szív ki nem ég belőled.
Ah az elpártort szerelem, reménység
| Sírba temetnek. |
Lelkemet bú, gond komorítva nyomja,
Mint az égig nyúlt hegyet a nehéz köd.
Hajh! s mivé tesz még, hova ránt dühében
Mint az égig nyúlt hegyet a nehéz köd.
Hajh! s mivé tesz még, hova ránt dühében
| A fene kétség? |
Enyhülést várok, s epedés szakad rám,
Nyugtatást kérek kitörő hevemben,
És hideg csalfán hitető igéret
Nyugtatást kérek kitörő hevemben,
És hideg csalfán hitető igéret
| Hat füleimbe. |
Ám de majd eljő, el, az édes álom,
Mely az érzésnek szünetet parancsol:
Akkoron, gőgös, közelíts oromhoz
Mely az érzésnek szünetet parancsol:
Akkoron, gőgös, közelíts oromhoz
| S lásd mire vittél. |
Börzsöny, 1822 eleje
