Vörösmarty Mihály: BÚCSÚ
BÚCSÚ
Vesszen el, aki remeg küszöbén túlmenni; de éljen,
Menj te is el, könyvem; lelkem fele gondja veled megy;
Caspium és te nagyobb tenger, légy addig is üdvöz,
Úgy hiszem istenemet, téged meglát szemem egykor,
Most menj, aki viszen, légy annak híve halálig.
| Aki megyen, mig más ezreket álom ölel. |
| Másik is elmegy majd, csak te tanyára találj. |
| Üdvöz légy Kurgur s Üzbeki drága vidék. |
| Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik. |
| És csak az adhasson vissza kezembe, ne más! |
Pest, 1824
