Vörösmarty Mihály: (EGY VILÁGOT. . . )
(EGY VILÁGOT. . . )
Egy világot, s még egy fél világot
Adnék érte, s nem találok ágot,
Melyen nőne szerelem rózsája;
Nincs a földnek ilyen rózsafája.
Fán ha nőne, bár tündér hazában,
Érte mennék kedvem nagy voltában,
És letörném, és mellemre tenném,
Szívem táját avval megjegyezném,
Csillagánál szép est hajnalának
Zengenék dalt váró szép leánynak,
Vagy ligetben járnék panaszolva,
Hogy leánykám meg van átalkodva.
Haj de nem nő szerelem rózsája,
Nincs a földnek ilyen rózsafája.
Megfordíthatsz elfordúlt kegyelmet,
Csak nem egyet, a tünő szerelmet.
Adnék érte, s nem találok ágot,
Melyen nőne szerelem rózsája;
Nincs a földnek ilyen rózsafája.
Fán ha nőne, bár tündér hazában,
Érte mennék kedvem nagy voltában,
És letörném, és mellemre tenném,
Szívem táját avval megjegyezném,
Csillagánál szép est hajnalának
Zengenék dalt váró szép leánynak,
Vagy ligetben járnék panaszolva,
Hogy leánykám meg van átalkodva.
Haj de nem nő szerelem rózsája,
Nincs a földnek ilyen rózsafája.
Megfordíthatsz elfordúlt kegyelmet,
Csak nem egyet, a tünő szerelmet.
1828. július
