Vörösmarty Mihály: FEHÉRVÁR
FEHÉRVÁR
"A szent királyok széke dicső helyén
S bús sírjaik közt gyászosan andalog
S bús sírjaik közt gyászosan andalog
| Az ősi véren nyert szabadság, |
| S honja felé az egekbe készűl. |
Ki tartja őt meg fergetegink között?
Hajdan, ha vérrel kelle, megőrizék:
Hajdan, ha vérrel kelle, megőrizék:
| Most szólni sem mer érte a nagy |
| Nemzet elaljasodott korában. |
Oh hőseinknek lelkei, várhat-e
Az elfajúlt kor tőletek új erőt?
Az elfajúlt kor tőletek új erőt?
| Vagy nincs-e pillantattok is már |
| Veszni menő unokáitokra!" |
Setét szemekkel nézve az ég felé,
Imígy tünődém a tetemek fölött,
Imígy tünődém a tetemek fölött,
| S im zúg az első szent királynak |
| Sírja, mohos falait kitárván. |
Megrobban és kél a fejedelmi szék,
S ő, mint ki hagyván százados álmait
S ő, mint ki hagyván százados álmait
| Rosz napra virrad, búsan áll föl, |
| S könnye sebes kebelén lecsordúl. |
László hatalmas széke is összeáll,
S most a tömérdek szellem előlebeg
S most a tömérdek szellem előlebeg
| Körös tekergő partja mellől |
| Mint egy erős komor esti felleg, |
És hozza szörnyű fegyvereit, s nagyot
Zördít vasával pajzsa nyomos rezén;
Zördít vasával pajzsa nyomos rezén;
| Bánat s boszúság terjed arcán, |
| És iszonyú szeme vérbe fordúl. |
Megrobban ismét egy fejedelmi szék,
S dörögve fölkél sírja homályiból
S dörögve fölkél sírja homályiból
| Kálmán dicsőült képe, s vissza - |
| Visszaesik nyugovóhelyére, |
Amint az elhűlt nemzetet éktelen
Fordúlatok közt látja hanyatlani,
Fordúlatok közt látja hanyatlani,
| Mélyet sohajt, s szózatja, mint a |
| Megszakadó zivatar nyögése, |
Harsogva zeng el szellemi ajkain:
"Oh mért setétebb éj nem esett reám,
"Oh mért setétebb éj nem esett reám,
| Mért kell ez undok változás közt |
| Nemzetemet letapodva látnom? |
Törvénytelen nép! mely nyomorúlt tanács
Forog fejedben s nemtelen érzemény?
Forog fejedben s nemtelen érzemény?
| Törvényt s hazát, mely ezredekre |
| Jusson, adánk kezetekbe: már ti |
A nagy hazát nem képesek őrzeni
Szép tartományit veszni hagyátok. Oh
Szép tartományit veszni hagyátok. Oh
| Most tépni kezdvén léteteknek |
| Szent kötelét, mire várakoztok? |
A tőletek már megszegetett dicső
Törvényt talán külföld fia tartja meg?
Törvényt talán külföld fia tartja meg?
| Vagy még mitek marad, ha e kincs |
| Veszni fog a zavaros világon? |
S ti, kik között mink hajdan uralkodánk,
Hol fényben állott a fejedelmi szék,
Törvénytekért ti sem buzogtok?
Hol fényben állott a fejedelmi szék,
Törvénytekért ti sem buzogtok?
| Ó haza halmai! essetek rám!" |
Így szóla, s dörgő sírja alá borúlt.
A szent királyok képe sötétedett,
S bús és neheztelő jelekkel
A szent királyok képe sötétedett,
S bús és neheztelő jelekkel
| Szálla le a porok éjjelébe. |
Görbő, 1823
