Vörösmarty Mihály: (JŐ MESSZIRŐL. . .)
(JŐ MESSZIRŐL. . .)
Jő messziről a bús fiú,
Vágyása többé nem hiú.
Vágyása többé nem hiú.
| Békélni jő. |
Bátyjának nyujtja jobb kezét
Örömmel nyujtaná szivét
Örömmel nyujtaná szivét
| S ah nincsen ő. |
Nincs bátyja, nincsen anyja is,
Hajlékát nézné; dőlt az is:
Hajlékát nézné; dőlt az is:
| Csak hamva van. |
Ki törli el bús könnyeit
Ki hozza vissza kedvesit?
Ki hozza vissza kedvesit?
| Csak maga van. |
| * |
Él mégis egy szép kedvese,
Könnyét talán az törli le:
Könnyét talán az törli le:
| Egy angyal él. |
Ki a haláltól elvoná,
Kiért ő lelkét váltaná,
Kiért ő lelkét váltaná,
| Ha mégis él. |
Oh csendes partnak szelleti,
Szerelmem énekét neki
Szerelmem énekét neki
| Vigyétek el, |
Korpády jő, az üldözött
Hogy búja édes karja közt
Hogy szive minden bánatot
Hogy búja édes karja közt
| Szúnyadjon el, |
| Felejtsen el. |
Pest, 1826 vége
