Vörösmarty Mihály: KLIVÉNYIHEZ
Múzsák, kiket rég híven ölelgetél, |
Indúlsz barátom? Itt nyom engem |
A henye lét köre, míg te indúlsz. |
S ha bús valóság terhe gyötör, remény. |
Menj, s e homályos élet útján |
A zavarok dühe közt merész légy, |
Közűl az égig fölmeredő sziklák, |
Melyeknek alján zúg az árvíz, |
Ormain ég tüze dúl ropogva. |
Minden világnak gyermeki jőnek: ám |
Nem a csapongó kétes úton, |
Nem tünemény javak édenébe. |
Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek |
Kínzó hevétől: vad haragra |
Nem lesz erő, hatalom, kivánat. |