Vörösmarty Mihály: KÚTIRÁS
KÚTIRÁS
Földbe rejtett és homályba
Csínos útra, s fémre hítt az
| A hatalmas úr keze, |
| Ember, s új díszt szereze, |
Hogy segítsek, majd ha tűzláng
Vagy szomjában a melegtől
| Üt ki, s dúlva terjedez; |
| Lankadó test csüggedez. |
Nézd, mint szórják a szabadság
Mint ragyognak fénysugártól
| Gyors szikráit habjaim, |
| Éledő csillámaim! |
Téged hirdet, ó nagy isten,
Néked, ember, hálaképen
| Általad lett mindenem; |
| Csörgedezzen fris vizem. |
Pest vagy Börzsöny, 1820
