Vörösmarty Mihály: (MIG GONDOK NÉLKŰL...)
(MIG GONDOK NÉLKŰL...)
Mig gondok nélkűl játszottam az égi örömmel,
A boldogságot valahányszor ölembe kivántam,
Gyenge vidám arccal, mint hajnal, tiszta szemekkel
Ártatlanságnak leplében nyúlt deli testtel,
Igy jöve a képzelt boldogság: csalfa világom
Melyet képzeletem tiszta szivembe csala, |
Egy tündér szép hölgy lebbene gyorsan elő: |
Mint a szép szerelem csillaga hajnal előtt |
Érző jó szívvel: lágy szava énekivel, |
Eltünt, ah eltünt véle az égi leány ! |
Börzsöny, 1822